Teleki Pál 1897-ben érettségizett a Piarista Gimnáziumban, szintén a fővárosban. Ezután jogi, társadalomtudományi, földrajzi és mezőgazdasági tanulmányokat folytatott Budapesten és Mosonmagyaróváron, s 1903-ban az államtudományok doktorává avatták. Ugyanebben az évben már gyakornok a földrajz tanszéken.

1904-ben megszakította tudományos pályáját, és szolgabíró lett Szatmárban, majd 1905-ben e megye nagysomkúti kerületében országgyűlési képviselőjévé választották.

1907-ben Szudánba ment, onnan visszatérve európai és amerikai tanulmányutat tett. A politikától ideiglenesen elfordulva, újra a tudományos életbe merült, és 1909-ben a Földrajzi Intézet igazgatója (1913-ig), majd 1910-ben a Magyar Földrajzi Társulat főtitkára lett, ezt a pozícióját, illetve később az alelnöki tisztséget e szervezetben 1923-ig töltötte be.

A külföld 1909-ben figyelt fel tudományos munkásságára – ekkor egy francia díjjal jutalmazták Japánról készített művét.

1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. A Turáni Társaság elnöke (1913–1916), illetve a Magyar Keleti Kultúrközpont egyik alelnöke (1916–1918) is volt ebben az időszakban.

 Az első világháborúban önkéntesnek jelentkezett, és egy ideig főhadnagyi rangban szolgált a szerb, majd az olasz fronton. Itt született egyik legjelentősebb műve: A földrajzi gondolat története.

1915-1918 között ismét országgyűlési képviselő, 1917-18-ban az Országos Hadigondozó Hivatal elnöke volt. 1918-19-ben a Területvédő Liga elnöke.

A Tanácsköztársaság kikiáltásakor, 1919 márciusában Svájcban tartózkodott. 

Károlyi Gyula és Ábrahám Dezső szegedi kormányában kultusz-, illetve külügyminiszter (1919. május 3-ától augusztus 12-ig).

1919-től tanít a budapesti tudományegyetemen. Ettől az évtől kezdve 1920-ig külügyminiszterként is tevékenykedik.

A trianoni szerződés aláírásakor a magyar békedelegáció tagja volt 1920-ban. Már korábban a békeelőkészítő iroda tudományos osztályának vezetője volt. A trianoni tárgyalásokon került elő híres, a – szerződés előkészítését segíteni hivatott – Kárpát-medence etnikai viszonyait községenként ábrázoló térképe, amelyen piros színnel jelölte a magyarságot. Innen az elnevezés: „a vörös térkép”.

Ezután 1920. július 19. és 1921. április 13. között miniszterelnök. Ratifikáltatta a trianoni békét, fellépett a különítmények garázdálkodása ellen. Az egykori király, IV. Károly visszatérési kísérlete után, 1921. április 14-én végérvényesen lemondott a miniszterelnökségről.

1922. június 10-én Horthy Miklós Magyarország főcserkészévé nevezi ki Teleki Pált, aki egy évig tölti be ezt a funkciót.

1924-25-ben népszövetségi megbízásból tagja volt a moszuli olajvidék Irakhoz tartozását javasló szakértői bizottságnak. (Ez az olajvidék ma is stratégiai fontosságú, nincs eldöntve, hogy a közelben lakó, innen elüldözött kurdok visszatérhetnek-e a fontos olajbázis térségébe Szaddám Huszein rendszerének összeomlása után. A régióban élő népek közé tartoznak az egyébként az arabok és a kurdok mellett a turkománok, illetve törökök is.)

1925-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választja a földrajztudós Teleki Pált, aki meghatározó szerepet töltött be a korszak tudományos életében: tanszékvezető, dékán, majd rektor volt különböző egyetemeken. A tudományos elitképzés fellegvárának, az Eötvös-kollégiumnak is kurátora volt ebben az időszakban (1920-tól).

1926-ban megalapította a Szociográfiai Intézetet és az Államtudományi Intézetet is.

1938-ban létrehozta a Magyar Táj- és Népkutató Intézetet.

Ismét kormányfői megbízatást kapott, amelyet 1939. február 16-ától gyakorolt, egészen tragikus haláláig, 1941. április 3-áig. Ekkor önkezével vetett véget életének.

A Trianonban elvesztett területek visszaszerzése érdekében a náci Németország és a fasiszta Olaszország felé forduló – Imrédy-kormánnyal szemben a meggyőződéses nyugatbarát volt.

1940. december 12-én Belgrádban Magyarország örök barátsági szerződést kötött Jugoszláviával. A szerződés első cikke szerint „A Magyar Királyság és a Jugoszláv Királyság között állandó béke és örökös barátság fog fennállani.” A belgrádi németellenes fordulat után azonban a berlini vezetés bejelentette igényét a magyar csapatokra.

Telekinek választania kellett a revíziót lehetővé tevő Németország és a térséget feladó, de nagy anyagi tartalékokkal rendelkező nyugat között. Teleki önmagát tartotta felelősnek, amiért olyan helyzet alakult ki, amelynek elkerüléséért egész életében küzdött. A német hadsereg Jugoszlávia elleni felvonulásának másnapján, 1941. április 3-án főbe lőtte magát.

Öngyilkossága előtt Horthy Miklóshoz írt búcsúlevelet, amelyben leszögezte: „Szószegők lettünk - gyávaságból - a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk - mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.” (A mohácsi csata 400. évfordulója alkalmából, 1926. augusztus 29-én mondott Horthy-beszédre utalt ebben a szövegben Teleki. A kormányzó ugyanis a mohácsi beszédben a szerb-magyar harcok emlékeit idézve a két ország érdekközösségét hangsúlyozta.)

a www.nationalgeographic.hu cikkének rövidebb változata

Könyvek:
Ablonczy : Teleki Pál
Ablonczy : Teleki Pál : egy politikai életrajz vázlata
Czettler : Teleki Pál és a magyar külpolitika 1939–1941
Fodor : Teleki Pál
Juhász : A Teleki-kormány külpolitikája
Teleki Pál és kora
Tilkovszky : Teleki Pál
Tilkovszky : Teleki Pál titokzatos halála
Zakar : Teleki Pál halála

De, VAN MÁS FELTÉTELEZÉS IS, AMI A HALÁLÁT ILLETI

- idézet a   http://corpuscuit.us oldalról:

Az Erdélyből elszármazott zenész a közelmúltban egy igen érdekes titkot osztott meg velünk.
„Sokszor hallottam gróf Teleki Pál tragikus halálának körülményeiről, amelyet a közvélemény a mai napig öngyilkosságként fogad el. Jómagam 1940. szeptember végén tudtam Kolozsvárról kijönni Budapestre, itt rövidesen az erdélyi menekültek otthonába kerültem és kapcsolatot teremtettem a Mária Kongregációval, ahol Varga László volt a prézes (a kongregáció világi vezetője) és ott ismerkedtem meg egy nagyon kedves, idős páterrel, akit úgy hívtak, hogy Fritz Béla. Tőle tudtam meg, hogy ő gróf Teleki Pál gyóntatója volt. Elmondtam neki, hogy a nővérem Nagyszebenben maradt és ő is próbál Budapestre jönni. Megkérte az útlevelét, hogy Magyarországra kijöhessen, és mit lehetne tenni, annak érdekében, hogy biztosan meg is kapja a szükséges okmányt. Fritz páter azt mondta: elintézem a dolgot a miniszterelnök úrnál.
A nővérem magyar, német, és román nyelven anyanyelvi szinten beszélt, gyors- gépíró volt, és biztosítottak neki egy állást a miniszterelnöki hivatalban.

A tragikus eseményről, Teleki Pál haláláról csak másnap szereztem tudomást, mert akkor nem volt nekünk sem rádió, sem újság. Rögtön elsiettem a Horánszky utcába, hogy a páter úrral tudjak beszélni. Ő ott volt, Varga László otthonában és tőle tudakoltam, mi történt. Azt mondta: „Nem lett öngyilkos, egyszerűen megölték. Aznap reggel gyónt nálam, készült egy nehéz időszakra, mert telefonokat kapott Berlinből, ahol megfenyegették, elkapták a küldöncét, akit Angliába küldött ki. A küldöncnél lévő levelet beolvasták neki a telefonban. Göring ordított, s ő letette a telefont”. Ezt a reggeli gyónáskor elmondta Fritz Bélának, aki tőle tudta.

Azt is elmondta, hogy egész éjjel bent volt a miniszterelnöki hivatalban, iratokat égettek, rendezgettek mindent, s valamikor hajnalban két lövés hallatszott. Telekit ott találták a bal kezében egy kis pisztollyal, viszont a lövedék a tarkója baloldalán hatolt be, és ez egy nagy, 9 mm-es katonai pisztolyból származó lövedék volt, nem olyan, amilyen a miniszterelnök úr kezében volt. Ha valaki jobb kezes, nem lövi tarkón magát bal kézzel. Az volt a gyanú, hogy maga Kietl jött ide, egy SS katonával, aki magyar származású volt, s őt utasította, hogy lője le. Tehát nem lett öngyilkos, hiszen az egyház, ha egy bíboros öngyilkos volt, őt sem temette el egyházi szertartás szerint, mi pedig ott voltunk gróf Teleki Pál temetésén, amelyet főpapi segédlettel celebráltak. Később hallottam, hogy a családi sírboltba átvitték a Kerepesi temetőből.

Arról is hallottam, hogy ezzel a sváb katonával, aki lelőtte Teleki Pált, valamikor 2000 körül egy újságíró beszélt, akit súlyos betegen, igen rossz körülmények között ugyan, de még élve talált meg, s ez a katona bevallotta, hogy ő volt az, aki lelőtte Telekit, parancsra. Valóban nem lett öngyilkos. Teleki azt válaszolta Göringnek a telefonba, hogy ha meg nem támadási szerződést kötöttek Szerbiával, akkor egy magyar miniszterelnök a szavát nem másítja meg. Ha jól emlékszem.

Fritz páterrel még 1949 augusztusában találkoztam, mert szerettem volna felkérni, hogy ő eskessen össze a leendő feleségemmel, de azt mondta, hogy nagy baj van, és neki el kell hagynia az országot. Sikerült kijutnia, és úgy hallottam, hogy Belgiumba került, ahol még egy rövid ideig élt, de nem tudom azt sem, hogy meddig.

1949-ben oszlatta fel a hatalom a szerzetes rendeket és a papság köréből is sokakat elvittek. Találkoztam olyan személlyel, aki az Andrássy út 60-ban, egy szobában legalább hatvan holttestet látott, akik mind szerzetesek vagy kispapok voltak, s erről sem beszélnek azóta sem, hiszen még azt sem lehet tudni, hogy hányan lehettek a meggyilkolt áldozatok.

De Teleki Pál halálának valós körülményeiről sem lehet beszélni, a hatalomnak pedig nem érdeke, hogy feltárja az igazságot. Ezt, amit tudok, azért adtam közre, hogy minél többen értesüljenek róla, s minél többen járjanak nyitott szemmel a Hazában, hogy senkit se lehessen becsapni, átverni, kilopni a talpunk alól a magyar földet.